1932-ben testvéreivel Londonba költözött, és egy hatalmas blöff segítségével megalapozta a londoni filmgyártást. A legdrágább londoni hotelben lefoglalta 10 évre az elnöki lakosztályt (természetesen nem volt rá pénze, de olyan fellépése volt, hogy simán elhitték neki, hogy ő London leggazdagabb embere, ezért nem kértek tőle foglalót), majd rettentő gyenge angolsággal meghívó levelet küldött egy rendezvényre olyan sztároknak mint pl. Charlie Chaplin, Orson Welles. Az aláírás csak annyi volt: A.K. Mivel senki nem tudta, kiről van szó, ezért kíváncsiságból mindenki elment a rendezvényre, amelyen csupán néhány percet töltött, mert amikor kihozták neki az ételt, megkóstolta, eljátszotta, hogy nem ízlik neki, látványosan ledobta az étel árának sokszorosát az asztalra, és szó nélkül kiment a szobából. A blöff bejött, mindenki elhitte neki, hogy ő London leggazdagabb embere, ezért gyorsan össze tudott szedni rengeteg pénzt, amit az öccse, a 15 éves Zoltán látványosan elszórt a kaszinókban gyönyörű színésznők társaságában. Most már mindenki a Korda testvérekről beszélt. Sándor elhíresztelte, azért jött Londonba, hogy megalapozza az angol filmgyártást. Gyorsan összeállt a stáb, a pénz viszont kevés volt, ezért családilag oldottak meg mindent: Sándor öccse, a festőnek tanuló Vince lett a díszlettervező, Sándor a rendező, és megszületett a VIII. Henrik magánélete című film. A forgatási körülményeket nagyon jól jellemzi, hogy a híres utolsó vacsorai jelenetet 40 (!) fontból kellett kihozniuk. És megcsinálták! A film nem nyert Oscar díjat, de valóban megalapozta az angol filmgyártást, és dúsgazdag emberré tette Korda Sándort.